Ashandir

"Aki megöl azt is ölelnéd..."

2009-03-17T15:08:00.001-07:00

Annyi minden történt. Túl sok amennyit képes vagyok feldolgozni.

Péntek szülinap. Nemfontos. De megnéztük haverokkal a Péntek 13mat (gondoltam kissé groteszk pont péntek 13.án megnézni) az jó volt. Rég vágytam rá hogy lássak egy régi vágású, "csak szimplán ölnek és viccesen" Utána sok alkohol. Befordulás. Igaz nem nagyon. Nembaj arra ott a szombat.

Szombat. Hell of a day... Koncert, nagyon sok pia. haverok próbáltak itatni szülinap miatt. Boros kólába még benne voltam, de amikor (szintén kissé ittas) haverom közelített felém vigyorogva egy vodkával a kezében, passzolnom kellet. Ha megiszom akkor nem úszom meg Vuk látogatását. Kénytelen volt ő meginni. Azon az estén 5szor hányt =D
Megvetéssel néztem végig a termen csókolózó és ölelkező párokon. Egyre több ingert érezve az ívásra. Meg is lett hatása... ki a hátsó ajtón, fülest be. Énekeltem egymagamban (hogy mit már nem is tudom) miközben könnyeim megindultak és csordultak végig azon a szánalmas grimaszba torzult remegő arcon. Hogy miért eredtek el? Nem tudom. Olyan régóta nemtudtam sírni. Fogalmam sincs akkor miért ment és mi okból kezdődött.

De jött az egy személyes felmentő sereg, mondhatni angyal szárnyakon. Gyorsan söpörtem le magamról az elkeseredés külső nyomait és megpróbáltam kevésbé remegve beszélni. Hogy utána hogy történt pontosan mindegy, de csókok megestek. Mosolyogva mentem haza, nem is sejtve hogy ez indítja el az igazi lélek roncsoló lavinát.
Következőleg színtérrel léptek az életem eddig árnyakba húzódó mellékszereplő is és elkezdődött a színdarab. Volt itt minden, dráma, vonzalom, kísértés. Valaki szemében egy hiú reményeket keltő szemétláda lettem, más szemében a királyfi fehér lovon, régi múltam egy sötét hölgyének távoli sóhaját érzem a nyakamon és egy másik lánynak a vallomását is hallanom kellett. Olyan ironikus (mondhatni már szarkasztikusan szembeköpő) hogy eddig kb szart se értem senkinek, nem kellettem, és most hirtelen ennyi embernek van mondanivalója.

Őszintén, nem viselem jól a stresszt. Miért jön csőstül? Nem akarok ártani senkinek. Mégis tudom hogy valakinek ebben a pillanatban is fájdalmat okozok... egy barátomnak. Csak mert belementem egy olyan játékba aminek tudtam hogy nem lehet jó vége. Ráadásul majdnem engedtem a kísértésnek. Egy pillanatra megingott a világom. Nem akarok olyan ember lenni.
INKÁBB MEGHALOK DE NEM LESZEK OLYAN AKI HÁTBASZÚR MÁSOKAT!
Sose leszek olyan. Sose...

Össze vagyok zavarodva és nemtudom mit akarok. Aludni szeretnék és az álmaimban feldolgozni az életet. De azt se tudok, mert most kikúrtul fáj a fogam. Hosszú lesz ez az éjszaka...

"Szeva. Föld!"

2009-03-08T15:40:00.000-07:00

19 perc van hátra hogy új hét induljon. Lehet mire ennek a bejegyzésnek a végére érek új hét lesz.
Új nap. Iskola, összes negatív dologgal. Kezdve pl a korai keléssel amit mindig is gyűlöltem. Egykét pozitív dolog is lesz, biztosan, de nemigazán van mit fitogtatni.
Tulajdonképen minden monoton is unalmas. Létezésem (meg úgy mindenkié) eddig tökéletesen értelmetlen. Hiszen meghalunk majd és nyomunk se marad majd. Úgyis elfelejtenek, előbb-utóbb. Régen arra gondoltam, az élet értelme valami igazán nagyot alkotni... és megmaradni a világ köztudatában!
De minden eltűnik egyszer.
Festmények kifakulnak, versek felejtődnek. Ha nem is az idő múltával, akkor valami gigantikus bomba robbanásával tűnik el a föld felszínéről ahogy az emberek is, amit maguknak köszönhetnek.
Nem túl pozitív hozzá állás mi? Már megszokhattad. Bár nem álltatom magam. Úgyse olvassa ezt senki. Noh mindegy, majd írom magamnak.
Most már nem számítanak a nagy célok, mert már nincsenek is célok. Nem számít a világ reakciója (hogy megmaradok e a köztudatba halálom után), mert már nem számít a világ. Egy fikarcnyit sem. Najó talán annyit igen. Azért van az hogy még írok és nem egy sírgödörben fekszem és alszom az igazak álmát.

Nah de összeszedem a gondolataim.

Eseménytelen vasárnap. Felkeltem, léteztem, unom és nemsokára visszafekszem. Hétvége a szokásos, barátokkal kocsmázás, beszélgetés. Társasági élet. Hehe, ilyet is csinálok...
Hiányzik egy koncert. Majd jövő héten szombaton. Ünneplés is lesz ám, szülinap. Bezony ám vénülök. 19, szép szám. Jah és péntek 13.án lesz. Remélem a pokoli buli lesz apokalipszis négy lovasával, kénköves tűzzel és hasonló ínyencségekkel. Nagy meglepetés lenne, ha akkor jönne a világvége :D

0:00 új hét. Bullshit reloading, please wait...

Amúgy külön kitérnék most valakire. Nemtudom miért számít nekem annyit az az ember, annak sincs köze, hogy pont lány az illető. Csak olyan jó vele beszélni (igaz, csak közvetetten lehetséges) talán mert ő az aki megért és ugyanabban a mesebeli világban él.
Mint a Grimm mesék, csak talán még darkabb (nem már alapból nem lenne az XD) és romantikusabb megközelítésben. Gothabb Grimm mesék, mondjuk úgy =D
Ő egy királylány, aki várja a hercegét a toronyban. Én egy herceg éjfekete paripán, aki kutat a hercegnő után. Még ha nem is én vagyok az ő hercege és ő nem a rám váró királylány, egy világban vagyunk. Talán ezt másra nem is tudom mondani akiket ismerek, akivel ennyire egy hullámhosszon lennék. "Másik én" XD
Remélem eljön érte majd a hercege és boldog lesz :)
Ha valaha meglelem a királylányt, aki rám vár, remélem olyan lesz mint ő.

más értelmes gondolat nem jut most eszembe.

kis dalszöveg:

"Másom nincs, csak az életem,
egy kócos senki vagyok.
Hogy szeretnének, én nem hiszem,
a létükből így kimaradok!"

"Megbocsát a vörös lomb, s az októberi szél.
Talán igaz táncra hív, azt hadd járjam el én!
csakúgy mindenki nélkül!
...
Úgyis ugyanúgy lehúz a Föld, és
éppúgy fenntart a Menny.
Úgyis ugyanúgy lenyom a Menny, és
éppúgy fenntart a Föld!"

"A freskón, az a srác is elbukott,
pedig csak otthont akart.
Mondta: bármeddig tart,
Ő keresi, megtalálja, bölcső s a sír között."

Eleven Hold dalszövegrészletek =)

Jah... 0:20.

Vers

2009-03-06T03:44:00.000-08:00

Rohadék

én csak ártani tudok
mindenkit szíven szúrok
nem számít ha meghalok
mert egy rohadék vagyok

csak fájdalmat okozok
azzal hogy érzek, mozgok
fájdalmas nyomot hagyok
mert egy rohadék vagyok

mert hát én azt élvezem
gonoszság a lételem
tűzben égve megfagyok
mert egy rohadék vagyok

jó nagyokat lódítok
örömömben ordítok
jókedvvel vérzek el
gyűlöllek csak kérned kell

ne vedd a fáradságot
falak mögé nem láttok
összetörve haldoklok
mily nagy rohadék vagyok

2009.03.06. 12:41.

Gondolatok

2009-03-06T03:01:00.000-08:00

Oh igen megkaptam! Én az alávaló gaz, érzelmek nélküli rohadék csak ártani tudok másoknak. Tőrt szurdosni az emberek szívébe. Bizony bizony mi sem okoz annál nagyobb örömöt, minthogy annak ártsak, akit az életemnél is jobban szerettem(/ek?) ! Kurva logikus nem ?! =D

Miért van az hogy én vagyok mindig a rohadék?

Bassza meg ha meg megtehettem volna már rég elfelejtem! Nem akarom hogy szenvedjen főleg nem miattam. De annyira kurva nehéz... annyira, de annyira hogy szavakkal nem tudom leírni
Nehezebb bárminél a világon! Heavier Than Heaven...
Most sírnék ha lenne még könnyem... helyette meg csak remegek mintha kint állnék a hóban egy száll semmiben. Annyira nem akarok most létezni. Sose születtem volna meg nem lenne baj.

And I swear that I don't have a gun
No, I don't have a gun
No, I don't have a gun
No, I don't have a gun
No, I don't have a gun

Memoria, Memoria

Vers

2009-03-05T15:43:00.000-08:00

Hiba

mert itt nem lelem helyem
nem itt nincsen kegyelem
eldobom hát magamtól
egyetlen egy szavadtól

te sose voltál erős
suttogod csöndesen
te sose voltál egy hős
taposol könnyemen

járjon csak át
jöjjön az ártalom
álmodj hálált
tépjen szét fájdalom

lehajtom a fejemet
megölöm a szerelmet
megöllek téged is
tőr szíved égeti

öleljél át
nyakra csavarodó
végzet láncát
sötétben haldokló

véres penge ölte
csöpp csöpp csöppen halkan
nem jön át a gyönge
de mögöttes tartam

nem is kell hogy válassz
oly egyszerű válasz
hiba
mert mind azok vagyunk
igazi szélhámosok
élünk vagy meghalunk
mi a
jövőbeli gyilkosok

2009.03.06. 00:39

2009-03-05T13:05:00.000-08:00

Gondolatok

2009-03-05T10:33:00.000-08:00

Kiléptem panelből és rányomtam play gombra. Úton hazafele unokatestvéreméktől. Valami irdatlanul beteg filmet néztünk meg egy Elvis mániákus rosszfiúról és a csajáról. Romantikus thriller (komolyan) Végén persze csók "Love me tender" éneklés és sok adagnyi giccs. Mindez mégis elszállt, amint kiléptem az utcára és a fülembe szállt a zene.

The Church - Under The Milky Way

Szürke felhős égbolt volt, hullottak a esőcseppek, mégse volt kedvem felvenni a sapkám. Végigsétáltam a jól ismert úton, szeme végig suhant a jól ismert tájon ahogy haladtam. Egykori általános sulim oldalán, majd annak a hatalmas udvaron ahol most egy árva lélek se volt. Tovább haladtam és megpillantottam az iskola melletti óvoda rozsdás rácsait. Felnéztem az égre és hagytam hogy az esőcseppek lefolyjanak az arcomon. Olyan idillikus pillanat volt, hogy még mosolyogtam is. Furcsa, hogy másnak az az idilli amikor az égen a nap süt ezerrel és dalolnak a madarak, nekem meg ahogy borult az ég és szemerkél az eső.
Sweet Melancholy

Vers

2009-03-03T06:07:00.000-08:00

Kedvenc költőmtől egy vers, most pont passzol:

Kosztolányi Dezső: Gyűlölöm magamat

Hogy gyűlölöm magam! Mindig csak Én!
Változva folyton s mégis változatlan.
Tükörszobába járok. S száz alakban
Másolja halvány képemet a fény.

Csak Én! Csak Én!! A Végtelen egy Én!!
Kié a szirten szunnyadó szobor-más?
Arcom kacag belőle: hű - de oly más.
Kié az árnyék a falon? - Enyém.

Nem gyűlöli úgy a rab tömlöcét,
Hol örökös a végtelen sötét
S magába rogyva ordit társtalan: - -
Mint ahogy én utálom önmagam!

Gondolatok

2009-03-03T05:30:00.000-08:00

Egy újabb nap (a pokolban)
Suliban elfogott az az emberundor amit már rég éreztem. Nem elég hogy fizikailag beteg vagyok, most ez is. Olyan irritáló volt a hangjuk és egyre kétségbeesettebbül próbáltam egy alternatív megoldás találni, hogy is menekülhetnék. Így érezheti magát egy lufi ahogy csak egyre fújják és fújják míg végül nem bírja és egy durranással millió darabkára szakad.
Végülis az alternatív megoldás az lett hogy magamba süllyedtem, hála a mindig életmentő MP3 lejátszómnak. Mondjuk az osztálytársaim érzékelték is ezt, nem igazán szóltak hozzám, még a padtársam sem.

Amúgy mondhatnám hogy utálom az osztálytársaim, mint a legtöbb semmiért-depressziós-kölök, de az igazság az hogy ritka jófej osztálytársaim vannak. Legalábbis az infos csoport. Van közöttük tüccer és rapper, és mindenféle zenét hallgató. Tulajdonképpen én vagyok az egyetlen "Rocker" úgymond, mégis rendes mindenki mindenkivel. Padtársammal meg nagyon jóban vagyok, értelmes ember akivel normális filozofikus eszmecserét is lehet folytatni (meg hülyeségekkel baromkodni). Szóval nem az ő hibájuk. Pusztán én vagyok Antiszociális.

6. órán már nem bírtam. Mondtam a tanárnakhogy "rosszul érzem magam" és azzal elhúztam a csíkot. Nem vágytam semmi emberi lény társaságára, csupán arra hogy kicsit egyedül lehessek. Aludni egy jót, ezzel menekülni az álomvilágba.
Otthon rokonlátogatás. Paksról jöttek, nemtudom hány éve nem láttam őket, kb 4-5. Bunkó voltam köszöntem, de aztán be a szobámba. Pont jókor jöttek mondhatom...

Sötétben (lehúzott redőnyökkel) az ágyban fekve, háttérben zene... amikor eléred a félálom állapotot, amikor már csak a gondolataid közt lebegsz. Sőt megjelennek a szemeid előtt. Olyan idillikus, szinte kézzel fogható lesz az egész. Arra a pár pillanatra kézzel fogható lesz az egész élet. A gondok, a bajok, az örömök... egyszerűen minden. Úgy alakítod ahogy akarod. Vagyis ahogy tudod. Ilyenkor próbálom mindig feldolgozni a gondokat. Külvilágtól függetlenül, végig lehet gondolni mindent. Próbáld majd ki.

Végeredményül arra jutottam, hogy igaz néha utálom az embereket (leginkább az emberi természetet) de mindennél és mindenkinél jobban magamat gyűlölöm.

Vers

2009-03-02T08:56:00.000-08:00

Ami vagyok

Régi viskó a semmi közepén,
sötét nyirkos szobában
egy öreg karosszékben ülök én
melankólia nyomában.
Körülöttem bús és kérges falak.
Körbenézek minden halott.
Régen szárnyalt, de most nem is szalad
minden dolog ami vagyok,
Lassú dallam pendül a gitáron,
belefúrja magát szépen
a poros szívembe bármi áron.
Lüktetni kezd fagyos vérem.
Csontos ujjakkal egy könyvet nyitok.
Elmúlott színes emlékek
csüngnek lapokon, mint nyitott sírok.
Rothadó mosolyú képek...
Ó szinte érzem a rózsakertem!
Illat, émelyítően vad!
Majdnem visszahozza életkedvem.
Sajnos a rózsa elhervadt...
Olvasol és látod mivé lettem:
Semmiben foszló árnyalak.
E sorok között békét kerestem...
Ó reménység én vártalak!

2009.02.17. 22:39

Gondolatok

2009-03-02T08:35:00.000-08:00

Quiet inside - Andy Tubman. Hallgasd.

Vannak olyan napok (többnyire a nagyon unalmasak) amikor csak egy savanyú vigyorral az arcomon gondolkozom el azon, hogy minek is születtem meg. Nem szomorúan, félre ne érts. Csak kissé... kiégve. Olyan elkeseredve próbálok valakit találni aki szeretne és akit én is szerethetnék... azt a mesebeli szép hercegnőt a toronyban, aki csak rám vár. csak rám. Szívem fájdul bele minden egyes alkalommal amikor a valóság visszaránt, hogy ilyen nincs. nem mesében élünk. Azthiszem nincs kedvem a valóságban élni. Ahol nem én vagyok a mesebeli herceg. Nincs királylány. Nincs álom.
Magány és unalom ölel most...és olyan hideg ez az ölelés.
Keserű íz a számban.